2009.március

       Fontos a folytatás

Egyedül nem vagy kerek egész,
Csak páratlan lendítőkerék,
Mely nem segít kiegyenlítést,
Mihez nem társul szép indíték.

Teszel, veszel, létezel miért?
Nincs kedved vállalni ennyiért?
Nem fizet a jövőkép semmit?
Még a fényedet is elveszi?

Másra fordított energia,
Lelkedben zavart generálna?
Eltántoríthat ismeretlen,
Egy új kihívástól félelem?

Nem vagy ennyire gyámoltalan,
Nem vagy ilyenre kárhoztatva.
Titkot ne cipelj vállvonással,
Benned éled minden varázslat.

Maga az élet sejtelmével,
Nagy kérdése megismerésnek,
Örök íze lehetőségnek,
Mely hordozza bár tévedésed.

Erről én többet beszélhetek,
Szereztem róla ismeretet,
Tán tévedést is begyűjtöttem,
Hogy működés kiteljesedjen.

Itt vagyok kissé megtépetten,
De annyira nem, hogy megelégeljem,
És veled ne közöljem rendezetten,
Hogy az élet csodái együtt kellenek.

Nagyon kellenek minden morzsák,
Észbontó vita mely nem derogál,
A gyerek kutakodó ébredésétől,
Számára érthetetlen nézetből.

Ki nem próbált tapasztalás szava,
Persze hogy nehézkes sok oldala.
Nyugtalan természettel átlátni,
Azt, amit több éve gyakorol bárki.

Mint tájékozatlannak küldött hang,
Mely félúton elakad ütközőpontban,
Mert befogadását védi ütemvonal,
Mert időkülönbség jelez korokat.
Majd egyszer, majd később, ha gyakorol dolgokat...

      Húsvét lesz

Érkezik a húsvéti ünnep,
A harangok ismét csendülnek.
Nagyböjt után vigalom támad,
Köszöntést küld az egész világnak.

A tavasz végleg letelepedik,
Kibontja földnek ékes szirmait.
Nyuszi fülét hegyezi a fűben,
És mellé piros tojások ülnek.

Nagy lakoma kerekedhet szépen,
Kalács és bor jut a terítékre.
Igazi partit tart az ország,
Tetézi örömét a locsolkodás.

A gyerekek boldogok igazán,
Emlékeimben ott főz az anyám.
Sonkát és süteményt odatálal,
Nagy szeretettel a családnak.

Szép ruha, szép cipő ez ünnepen,
Okozhatott fejtörést miből vegye.
Drága szíve velünk érezhetett,
Ha sokszor új mégsem sikeredett.

Piros tojás volt elég a tálban,
A fiúk kétforinttal rádobáltak.
Aki eltalálta vitte magával,
Egész nap ette, nemcsak vacsorára.

Én is kipróbáltam fiús mókákat,
De a legtöbbször mellé trafáltam.
Csökkentett távolságból bejött,
És akkor nagy volt az örömöm.

Mennyi felszabadult jókedv üzen,
Ünnepi szívekkel derűs perceket.
Most nem merek elmerülni tovább,
Mert hasogatja könnyeim oldalát.

Miért rohansz te tengernyi idő?
Hisz több van belőled mint sírkő!
Ráérnél mélázni a kedves képeken,
Apám borvirággal mért énekkedvén.

      Otthon-itthon-haza

Hazamenni ezentúl egyet jelenthet nekem,
Mert a sors beletenyerelt a kettős helyzetbe,
Úgy látta jónak hogy redukáljon,
És odatelepítsen egy új családot.

A régi szép otthon itthon van velem,
Hordozza tovább bánatos képzeletem.
Jó helye lesz itt is a szívem mélyén,
Ami történt tulajdonom már mindenképp.

Gazdagabb lettem a remény látványától,
Hogy átjárható mindenféle sötét sikátor.
Szűkös viszonyok nem bánthatják a lelket,
Ha alapjába a bizakodást beépítette.

Reményfutamon induljunk bármely helyről,
Tizedikről vagy akár a tizenkettedikről.
Egymás árnyékából izgalmas a kilátás,
Egymás tartalmában lakozik a megoldás.

Egymás támaszai vagyunk létünk színpadán,
Mert egymás nélkül szegényebb lenne a világ.
Hát fel a fejjel reményes göröngyökön,
Majd felhúzzuk ha kell a sietős nyúlcipőt.

Előre rohanunk hol egyenesebb a pálya,
Hol a buckákat már emberség renoválja.
Ilyen mindig akad csak meg kell találni,
A mentőövet készültségnél felhasználni.

Ahová érkeztem életemben mind mentőöv volt,
A család, az iskolák, az emberek, a városok.
Befogadott mindahány bármily kétség kísért,
Az ismeretlenből így alakult hazai vidék.

A mostani sem kutya, bár hibája van elég,
Megtalálható benne egy országnyi keverék.
Színes mint szivárványban a fény játéka,
Mint hópehelyben a hófehér színvarázsa.

Beleszerettem hatéves korom tájékán,
Mikor látogatóban a liget köszönt rám.
Volt ott medence, galagonya bokor és fagyi,
Friss fácskákból formált regényes oázis.

Valahogy így gondoltam, csak nehézségek nélkül,
De ez elkerülhetetlen lett a történésben végül.
Annyi mindent kibírunk ha nem figyelünk oda,
Ha cselekedeteinket mozgatja a megoldás sodra.

Miért nem lehet, miért hajt a kíváncsiság,
Megtudni mit hoztunk össze, milyen az irány?!
Változtatni tudni kell egy-egy megállóban,
Ha látjuk, javítani muszáj több álláspontban.

Ez régen nem hitszegés, nem árulás hibák miatt,
Inkább lenne baj, ha homokba dugnánk buksinkat.
Hőskorok lezárultak, fontosabb a józan értelem,
Szabadság formáljon mindenkit egy boldog életben!

        Névnap

Öt betű hangzása ad egy nevet,
Számunkra nevetőt és kedveset.
Tegnap már méltattuk ajándékkal,
Köszöntöttük könyvvel és tortával.

A bor elmaradt, csak a név hordja,
Elégedjen meg azzal a gazdája.
Kicsi ember ez a tulaj erőben,
De a lelke tornyosul kellően.

Öröme fokozódik ily napon,
Kacag és tapsol vidám szavakhoz.
Könnyű őt táncba hívni azonnal,
Ha teste derűs állapotban van.

Épp olyan ő is, mint más gyerekek,
Csak járni és beszélni tud keveset.
Megbecsüljük azért csendes mivoltját,
Helyette akad, ki eleget mond már.

Jó így, ahogy hordozza a titkot,
Ahogy felkelti a mindennapiságot.
Lélek is működik vele reménnyel,
Lehet szeretni óvó szenvedéllyel.

A bánaton túl vagyunk lassacskán,
De meg nem adjuk magunkat lazán.
Azért is nevetünk nehéz szívvel,
Elűzzük a rossz szellemet szívesen.

Félre bú, és félre magyarázat,
Ma névnapja van az anya fiának,
És ilyenkor minden jót kívánjunk,
Tartson soká a boldogságos álmunk!

Olyan, amilyenre magunk formáljuk,
Amilyennel napjainkat áldjuk.
Ami van, azt fogadjuk örömmel,
Ami kellene, azért tegyünk rössel.

      Ötvenhat év

Megint elfogultsággal vádolhatsz,
Mert a bátyámról ejtenék szavakat.
Ő volt korban közelebb hozzám,
És a nővérkém, kivel egymást húzták.

Képeim a serdülésükre tehetők,
Amikor rájuk eszméltem szeretőn.
Ahogy cukkolták környezetüket,
És elkövettek néhány balesetet.

Ki az ügyesebb álluk törésében,
Hogy lehet ijesztgetni a gyengébbet,
De jól tanulás a mérleg másik vége,
Meg jó adag munka is tehető bele.

Kedves, bolondos életünk élménye,
Úgy repült el, mint nyár a fecskéknek.
Édes Istenem, de jó, hogy megtörtént,
Annyi szépséget töltöttél belénk.

Merészséget, vitázó kedvet a létért,
Kinek jusson nagyobb szelet kenyér.
Ki legyen a következő áldozat,
Aki elviszi a tejet a csarnokba.

S mi jár ezért cserébe vasárnap,
Ha ünneplőbe bújhat a családtag.
Talán a foltozott, talán a régi,
De volt értelme érzésem szerint.

Ennyi évvel lehet már beszélni,
Minden dolgunkkal bátran szembenézni.
Emberekké lettünk mindahányan,
Megköszönve anyánknak s apánknak.

Meg egymás tisztes elfogadásának,
Mit természetesnek vettünk a családban.
Szóváltás nélkül élni lehetetlen,
S bizony kihasználtuk amit lehetett.

Az eszünknek és szívünknek elegendőt,
Vagy mennyit engedett a fáradt felnőtt.
Kedves bátyám tartson meg jó sorsod,
Erőben és egészségben, ameddig akarod!

Boldogság telepedjen házad lakóira,
Kart karba öltve érjetek a bölcs holnapba!
Terveidet véghez vihesd kelő Nap alatt,
S míg erőink bírják, szívvel támogatlak.

        Lélekharang

Újra kondult, társunk végzete érkezett,
Hirtelen sorsdöntő elhatározásra lépett,
Egy fiatal élet bevégeztetett.

Elment hát, ki tudja miért sietett ennyire,
Nem érezte ízét szépségnek már idelenn,
Egy fiatal élet bevégeztetett.

Kiadta lelkét, a fény kialudt szeméből,
Minden elszállt valója képzeletéből,
Egy fiatal elköszönt szerepétől.

Személyisége hordozója megszünt látni,
Új élményekkel már másutt találkozik,
Egy fiatal gondolat eltávozik.

Bolondos jókedély nem élteti többé,
Teste mozdulatlan marad mindörökké,
Egy fiatal energia vált köddé.

Szomorú szívem emlékeiben feldereng,
Családi fotók őrzik majd, hogy létezett,
Egy fiatal nagyapa bevégeztetett.

Menj, menj, ne is törődj a maradókkal!
Nem bírtál megbirkózni halálosztóval,
Egy fiatal egyesült a halálozással.

Egyszer majd követünk magányosságban!
Addig búcsúzzunk csendben egymástól.
Isten veled barátom!

         Szünet

Lazító állapotú gondtalanság,
Mikor támadod meg agyam zugát?
Ne várjak ily fejleményt esengve,
Jobb ha folyton fejlesztgetem?

Mint fecsegő kedvű boldog gyerek,
Ki élvezi a nevető közösséget.
Megelégszik gyors eredménnyel,
Önmaga szította derűs kedéllyel.

Igen, a körülmények alkották így,
Fészek alján nem kellett kurázsi.
Katarzis sem kellett felnövéshez,
Szünet nélküli könnyed élethez.

Apró-cseprő buckák csak útjavítók,
Kitaposott cipőkben megtalálhatók,
Minden útmutató kellő szenzoron,
Hogy legyen a boldogság begyakorolt.

Jaj és bánat nem való kezdéshez,
Lelkierő útánpótlás kell eszének.
Jutalom legyen méltó hajtóerő,
Mely elkíséri zordon hegytetőn.

Kitarthat ezzel bármily buktatón,
Ha odafigyel életére megnyugtatón.
Szünetet enged a gyors kitérő,
Mártózzon bele, ha fájdalma égig nő.

Tegyünk pontot végre akadályra,
Időben ébredni kell valahára,
Vagy merüljön alá, és tűnjön el szépen,
Ezt majd eldönti egyedül, helyzetében.

Télben fürdik

Tavaszi vágy fürdik vajúdó télben,

Elevenségében kibomló részeg,

Mintha beleittasodna illatába,

Múlandó télnek hófehér pipacsába.

Hajladozó finomsága megnyerő,

Pillogó érzelemhez beengedő,

Majdan a napsugár tereli el tőle,

Szívnek ártó hidegsége kivesződhet.

Tavaszi fordulat fényezhet vágyat,

Forró indulat kedvezzen lángjának,

Ne ilyen kacér ridegségű szerelem,

Mely ide nem való eltűnő érzelem.

Megirigyelte a tél tavasz hitét,

A felfűtő akarat tiszta ízét,

A friss fellobbanások gazdag mosolyát,

Virágba borulók selymes pongyoláját.

További pihenésre nincs szükség már,

Valóságot kinyitó lüktetés jár,

Pompájukban kinyíló szép orgonákkal,

És a kerteknek olyan ékes rózsákkal.

Havas március nem tetszetős álom,

Havat hordozó felhő messze szálljon,

Fölöttünk cikázzanak fecske párok.

Téli emlékeztető

Bár méreteit növeli fentről,

Csak olyan emlékezet kitevő,

Hiszen lentebb megolvad ereje,

Csöpörög a télnek nagy veleje.

Cudarságát bizony elvesztette,

Vagy a tavasz színre sem engedte,

Amit én meg is értek részéről,

Éljen meg elmúló emlékéből.

Amikor a hóvirág kivirul,

Téli pipiskedő illetlent nyújt,

Pláne ha indulattal kipirul.

Hosszú szenvedélyt a tavasz hozzon,

Tőle kívánjuk a napraforgót,

És a zöldselymű kalandban lombot.

        Kabala

Tralala, tralala legyél nekem kabala.
Két karomban ringatnálak,
Két szememmel siratnálak.

Tralala, tralala vigyél engem dalolva.
Két kezemből etetnélek,
Két szememmel megnyernélek.

Tralala, tralala tegyél olykor talonba.
Ha két kezed elfáradna,
Ha két szemed lecsukódna.

Tralala, tralala elment eszem miattad.
Két kezednek gyengédsége,
Két szemednek izzó fénye.

Tralala, tralala magad vagy a kis csoda.
Amint kezem megérintett,
Ahogy szemem megszépített.

Tralala, tralala gyere velem most haza.
Két kezemmel elvezetlek,
Két szememmel szeretgetlek.

Tralala, tralala terem nekünk vacsora.
Két kezemmel elkészítem,
Két szememmel feldíszítem.