2009.március

Születésnapra

Élni jó, élni nem könnyű, de érdemes,

Sok izgalmas pillanatát elérheted!

Rengeteg vágyad benne testesülhet meg,

Amikor családdá nemesül tebenned.

Erőidet beleépíted szívesen,

Összkomfortos érzetedet megszínezve,

Hogy egyensúly honolhasson körülötted,

Élettárstól és gyermektől felfűtötten.

Ilyen az élet, amiért megszülettél,

Olyan lesz, amilyenné teszed ügyedként.

Minden nehézségek ellenére szeresd,

Hiszen beleépítheted lényegedet!

Igaz, csak kicsiny porszemként bővítheted,

Ahogyan engedélyezi földi helyzet,

De próbálj hozzáférni lelkesedéssel,

Ha már napot kaphatott a születésed.

Maradj még sokáig családod javára,

Erőben, egészségben, boldogságban,

Mert veled tartani jó nekik, azt látom,

Így nekem sem lehet gyengébb kívánságom!

Felhőkkel

Tavasz után tél tolja magát ide,

Hidegnyi légmozgásokkal átível

Kipirult fényforrást dús felhőivel,

Hogy kitakarja telet erősítve.

Ám legyen a természet kedve szerint,

Törpék vagyunk csak hozzá, ember legyint,

És viszonyul esernyővel vagy mással,

Tart természeterő elfogadása.

Kicsiny morgolódás még beleférhet,

De további szó felesleges tényleg,

Mert a természet ténye határozott,

Urasan féktelen lehet bármikor.

Szelet kavar tornádóvá ereje,

Vagy lavinát zúdít havat tekerve

Bárki ellenében megmutatva azt,

Kiszámíthatatlan felfuvalkodva.

Január is fogy

Az utolsó negyed következik el,

Érdemes fényekkel törekednie,

A befejező szakasz külleméhez,

Így emlékezetes lesz évkezdése.

Szépen indult útjára újesztendő,

Ezt mondhatjuk mindnyájan kedvelhetőn,

És a folytatásban se rosszalkodjon,

Februárral majd téli sátrat bontón.

Igen, jöhet a tavasz virgoncsága,

Gyönyörű virágkelyhek kibomlása,

Odahúz a szívnek dús dobogása,

Friss madárcsicsergéssel fokozásban,

Hogy a lélek kisimulva látványtól,

Megköthessen ezernyi barátságot.

Buli van valahol

A dob dübörög, a ritmus rikácsol,

Az alvás bánja mai éjszakámon,

Ezt a felerősített akármizést.

Vagy csak nekem furcsa aránytévesztés?!

Nyugdíjhoz közel mást kíván az ember?

Kellemesebb ritmust a lázak helyett?

Bizonnyal, bár elaludtam hirtelen,

Vagy álmaimból a zene kiesett.

Pedig valamikor én is imádtam,

Fiatalkor szívesen kipipálja,

Azokat a rezgéseket szeretve,

Hisz a lélek benne önként elveszett.

Kortalan a zenés bulizás vétke,

A régi húrokat a király tépte,

Vagy a mindenkori polgárpukkasztó,

Életörömökön víg átutazó.

Labdát szerezni

Játékosan az élethez

Kell a labdának mérete,

Vagy gyorsasága lényeges,

Hogy fontos arányért nyerjen.

Milyen előnyöket nyerhet?

Pénzt és életet remélne.

Talán vágyódik lélekben

Az igazi ígéretre.

Mint boldogság hozománya,

Merészen megkoronázva

Egy vagy több közbeszólással,

A labdaszerzés korában.

Bizony nem mindig sikerül,

A játék során kiderül

Minden fájó ügyetlenség,

Amire kérünk szerencsét.

Megy tovább az élet

Mindig a gyerekekkel tart útja,

Őket kísérgeti megalkudva,

A holnapok irányába nyúlva.

Jól van ez így, ha másként nem lehet,

Fiatalsággal épít terveket,

Bennük hivalkodik az ereje.

Anyák múlhatnak el szemléletén,

Majd a gyermek szaporít léptetést,

Erősítve egyedi bérleményt.

Fogyatkozó vígság erőtlenít,

És elviszi időtleníteni,

Múltban gyökerezett elődeit.

Megy tovább az élet gyerekekkel,

Megnyugtathat lelket ténylegesen,

Utódnak átadja reményeket.

Életes volt

Szüleimet kemény emberből szőtték,

Jelzi majdnem hetvenévnyi közösség,

Amelyben nagycsaládot tartottak fenn,

Melyet nekik a sors rendelt oda el.

Huszadik századi boldogságféle,

Pedig rengeteg létcsalódás érte,

Melyet összekapaszkodva éltek túl,

Köröttük bármilyen harcos érdek dúlt.

Világválság jutott az asztalukra,

Meg éhínség, hatalmi háborúkkal,

Félelmet ültetve jövőképükbe,

Megértve felkavaró örvényüket.

Visszaható indulatok keserve,

Ezt a zajongó századot belepte,

Bizony, rengeteg örömtelenséggel,

És ezernyi buta érdekeltséggel.

Nekem kedvenc életeseim voltak:

Apám indulataiban kimondta,

Amit férfiként elsősége kívánt,

És anyám szépen mellőzte a vitát.

Életüket így adhatták át nekünk,

Mi zaj és csend alázatába került,

Gyerekzsivajnak bölcs folyamatába

Belemerülve lubickoltak talán.

Nem merem elmondani hiányukat,

Olykor előtörő szivárványukat,

Melyben bolyonganom néha kellene

Visszafordíthatatlan szeretettel.

Nem azért…

Rabság súlya nyomja szabad énemet,

Amely olykor a hálátlan tételem,

Nem könnyű galopp lelkemnek érzete,

Amikor tudom, hogy el nem érhetem,

Azt sem, mást sem és egyéb lazaságot,

Amivel szárnyalhatna szabadságom,

Mert visszahúz nehézségnyi valóság,

Többszörösen sérült emberrakomány.

Vele emelkedni erőn felüli,

Csak a képzelet enged földerülni,

Így lehet súlytalan sok hétköznapi,

El nem mondható történetben lakni,

És lehiggadni viharos pontokon,

Sőt, elfogadni romos sorsfordulót.

Hó

Most gyönyörködik benne örömem,

Elfedi a fekete rögöket,

Kifehéredik a föld ruhája,

Olyan szép menyasszonyi uszállyal.

Téli pompájában díszeleghet,

Minden ága ki van színesedve,

Fehér selyemsál körbeöleli,

Mint egy lágy nyakravaló gyöngyei.

Hópehelykönnyűséggel mosolyog,

Átsiklik a tünékeny foltokon,

Amit az autók felkavarnak,

Bár kedélye utánuk szaladhat,

És utol is éri valamikor,

Ha az évszak ittas hó partitól.

Furcsa

A Nap hiába cirógatja testét,

Bele mást kódolt a teremtés,

Felmelegedéséhez kevés e fény,

Több kell mélyének ébredésért.

Hideg szívvel nem lehet kivirulni,

És fényességgel elindulni,

Csalóka tüzekben nincs hívogatás,

Csak fellobbanó nyitogatás.

Tartós kiengedéshez varázsszó kell,

Amilyen csak tavaszból lehet,

Megállapodott engedékenységben

Már nem is fontos késztetése.